A munkaviszony jogellenes megszüntetése tb-összefüggései

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (röviden: Mt.) szabályozza – többek között – a munkaviszony létrejöttével, fennállásával, megszűnésével összefüggő alapvető szabályokat. Maga az Mt.  nem tartalmazza tételesen, hogy melyek azok az esetek és helyzetek, amelyek egyértelműen a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét eredményezik. Általánosságban elmondható, hogy ha a munkaviszony megszüntetésére az Mt., illetve a munkaviszonyra vonatkozó szabályok megsértésével vagy megszegésével kerül sor, akkor a megszüntetés jogellenes lesz. A jogellenességet a bíróság állapítja meg, vagyis, ha a dolgozó kifogásolja a felmondást, akkor az illetékes törvényszékhez kell fordulnia.

Indokolás hibája

A bíróság a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét leggyakrabban a felmondáshoz fűzött indokolás hibája miatt állapítja meg. Főszabály szerint a munkáltató köteles a felmondását megindokolni és ennek az indoknak határozatlan idejű munkaviszony esetén a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő oknak kell lennie [Mt. 66. § (1) és (2) bekezdés]. A megszüntetés okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie és annak valóságát és okszerűségét a nyilatkozattevőnek kell bizonyítania [Mt. 64. § (2) bekezdés].
Amennyiben például a munkáltató azért szünteti meg munkaviszonyt, mert nem elégedett azzal, ahogy a dolgozó a munkáját végzi, akkor tételesen fel kell sorolnia a megszüntető nyilatkozatban, hogy a munkakörbe tartozó mely feladatokat nem vagy nem megfelelően teljesíti a munkavállaló. Önmagában tehát egy olyan indok, hogy „a munkavállaló nem alkalmas a munkakörre” nem tekinthető világosnak és ezáltal a felmondás az indokolás hibája miatt jogellenes lesz.

Felmondási tilalomba ütközés

Az indokolás hibája mellett szintén gyakorta merül fel a felmondási tilalmak megsértése miatt megállapított jogellenesség is.
Ha a munkáltató a munkavállaló – többek között – várandósságának, szülési vagy apasági szabadságának, gyermek gondozása céljából kivett fizetés nélküli szabadságának vagy tényleges önkéntes katonai szolgálatteljesítésének időtartama alatt mondana fel, úgy a megszüntető nyilatkozatát a bíróság a törvény erejénél fogva jogellenesnek fogja minősíteni [Mt. 65. § (3) bekezdés].
Ha a munkavállaló a munkáltató felmondását sérelmesnek tartja, akkor a jognyilatkozat (a felmondás) közlésétől számítva 30 napja van arra, hogy a munkaviszony megszüntetésének jogellenességével kapcsolatos igény érvényesítése iránt keresetet terjesszen elő az illetékes bíróságon [Mt. 287. § (1) bekezdés b) pont].

Figyelmet érdemel, hogy a munkaviszony – függetlenül attól, hogy a munkaviszony jogellenességét megállapítják-e vagy sem – úgy fog megszűnni, mintha a felmondás jogszerű lett volna.

Ha a dolgozó pert indít, az eljárás időtartama alatt úgy kell tekinteni, hogy jogviszonya nem áll fenn – megszűnt – és értelemszerűen erre az időszakra nem jogosult a fizetésére sem. Ennek bizony lehetnek társadalombiztosítási következményei is.

Szankciók vagy a munkaviszony helyreállítása

A jogellenes munkáltatói felmondás szankciórendszerének alapja a munkáltató kárfelelőssége. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével okozott kárt [Mt. 82. § (1) bekezdés].
Figyelembe kell azonban venni a kár összegének megállapításánál a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségét is, vagyis, hogy megtett-e mindent annak érdekében, hogy az elmaradt jövedelmét pótolja. Például, ha időközben talált munkát, vagy álláskeresési ellátást vett igénybe, akkor az a megtérítendő kár mértékét csökkentheti [Mt. 83. § (4) bekezdés].

Az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítésen felül a munkavállaló végkielégítésre is jogosult abban az esetben, ha munkaviszonya jogellenesen nem felmondással szűnt meg, vagy a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, illetve a nem egészségi okkal összefüggő képessége [Mt. 82. § (3) bekezdése].

Bizonyos esetekben kérheti a munkavállaló a munkaviszony helyreállítását is, ha a munkaviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe, a joggal való visszaélés tilalmába, felmondási tilalomba ütközött vagy, ha a szakszervezet egyetértése hiányában szüntették meg a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyát. Jogosult erre akkor is a dolgozó, ha a munkaviszonyának megszüntetésekor munkavállalói képviselő volt vagy, ha a munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy erre irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg [Mt. 83. § (1) bekezdés]. Ebben az esetben a munkaviszony helyreállításán túlmenően a munkáltatónak meg kell térítenie a munkavállaló elmaradt munkabérét, egyéb járandóságát és ezt meghaladó kárát [Mt. 83. § (3) bekezdés]. Az összeg kiszámításakor ugyanúgy alkalmazandó a kárenyhítési szabály, vagyis le kell vonni azt az elmaradt munkabér és egyéb járandóság összegéből, amit a munkavállaló megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna, továbbá a munkaviszony megszüntetésekor kifizetett végkielégítést [Mt. 83. § (4) bekezdés].

A fentiekkel összefüggésben született a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 15. §-a amely szerint a munkaviszony jogellenes megszűnésétől annak helyreállításáig terjedő időszakot biztosítási jogviszonyban töltött időszaknak kell tekinteni a helyreállítást követően keletkezett társadalombiztosítási ellátások iránti igények elbírálásakor.

Az Mt. 83. §-ában rögzített esetben fikció alkalmazásával él ez annak érdekében, hogy a társadalombiztosítási ellátások megállapítása során a munkaviszony megszűnése és a helyreállítása közötti időszak biztosítási időnek minősüljön. Átmeneti szabályként mondta ki a Tbj., hogy a 2012. július 1-jét követően az Mt. 83. §-a alapján megítélt elmaradt munkabér után fennálló társadalombiztosítási kötelezettségeket (járulékfizetés) teljesítettnek kell tekinteni.